Lengyelország, SzG3: Lengyelország, Morskie Oko, SzG3

Most térjünk át a legkeletibb völgyre a lengyel Tátrában - ez a Dolina Bialki (később ebből ágazik ki a Rybi Potok - ahol az út felmegy a Morkie Oko-hoz). Ide szinte mindenki eljön, mivel itt lehet a legkönnyebben eljutni egy tengerszemhez (jelen esetben a Morski Oko-hoz). Na itt már több dolog van, amit át kell gondolni. A Kasprowy-hoz hasonlóan ide is korán kell kiérkezni, vagy több órás sorban állás lesz a kocsival (mi sajnos nem ezt tettük, így hatalmas dugóba keveredtünk úgy 5 km-re a parkolótól, azonnal visszafordultunk és elmentünk Nedec várát és a debnói fatemplomot megnézni, majd aznap du. jöttünk ide vissza. Reggel olyan sokan voltak, hogy egyes kocsikat már Szlovákiában tettek le!). Ha szerencsésen eljutottunk a parkolóhoz (20 PLZ/2011 + 4 PLZ/fő belépő/2011), akkor dönteni kell: vagy gyalog megyünk fel a tóhoz, ez kb. 9 km aszfaltos úton (elég erős szintkülönbséggel, oda vissza 18 km), ahol a sok lovaskocsi alaposan felrúgja a port, vagy echós szekérrel felmenni a tó alatti parkolóig (ez felfelé 40 PLZ/fő/2011, lefelé 30 PLZ/fő/2011). Miután ami csak délután tudtunk felmenni a nagy tömeg miatt, kénytelenek voltunk az echós szekeret választani. Figyelem! Felfelé csak 12, lefelé csak 16 személyt szállíthatnak, ezt szigorúan betartják! Ha felértünk, akkor a régi parkolótól még kb. 1,5 km-t kell megtenni a tóig. Itt szokás szerin megtaláljuk az 1 turistaházat, amely több ezer embert lát el naponta elfogadható árakon (érdekes, itt nincs 2-3 szoros ár, pusztán csak azért, mert ilyen helyen árulják az ételt!). Miután a tó körbe van építve gyalogúttal, mindkét irányban meg lehet kerülni. Mi a jobb oldalon indultunk el. Az út végig kövekből kirakott séta ösvény, szintkülönbség alig, gyengébb túrázók is teljesíthetik a kb 1 órás utat. Ha szerencsénk van, még legelésző szarvast is találhatunk útközben (nekünk volt szerencsén). Az út mellett mindenhol vízesések, patakok tartanak a tóba. Az út 2/3-ánál fel lehet menni egy erős kaptatón a Felső tóhoz (Czarny Staw), sajnos nekünk már erre nem volt időnk (szerencsére már korábban jártunk ott), így mentünk tovább. Ez után, egy kis frissítő és nass után a turistaházban, csak vissza kell sétálni a régi parkolóig és kivárni a sort a lefelé menő ekhós szekerekhez.
(megjegyzés: a képek azért ilyen "szürkék", mert a völgy a gerinc északi oldalán fekszik, mint ahogy az egész lengyel Tátra, csak itt a nagy magasságkülönbség miatt már kora délutántól nem süt be a nap. Megnéztem, az utolsó képet a menedékházról du. 18:39-kor készítettem, ezért a szürkület az összes képen. Innen még le kellet menni az ekhós szekerek végállomásához, ott majdnem egy órát vártunk, hogy le tudjunk menni. Azt viszont mindenképpen el kell mondani, hogy a kocsisok folyamatosan figyelték, hogy hány kocsit kell még felküldeni, hogy senki nem maradjon fent, aki kocsival akar lejönni!).